Nagyon sokat mászkálunk mostanság, el vagyok foglalva, sose vagyok itthon, ha meg mégis, akkor tanulok, mert ugye azt is kell-ene, de nagyon. Megirtam jópár beadandót, az már boldogságos, de az otthoni tanulnivalóval igencsak hadilábon állok! Hétvégén voltunk a Miniatürk parkban, meg van csinálva Törökország, és az összes környező ország kb. minden fontos nevezetessége, csak kicsiben. Az Hagia Sofiától kezdve Atatürk szülőházán át a Mardini sziklafaluig minden megtalálható. Még a pesti Gül baba türbéje is. Ott töltöttünk egy fél napot, bár nem volt egyszerű a kijutás. Taksimon találkoztunk, mert ugye hol máshol, de mire elindultunk volna, lezárták az egész sugárutat, és megindult vmi rendőrfelvonulás.. kiderült, hogy valami hatalmas évfordulót ünnepelnek az isztambuli rendőrségen, így hát nagy nagy ünnepségek zajlanak városszerte. Tiszta májuselseje feeling-je volt a dolognak. :D
Persze a mi szuperszervező és szupertájékozott török barátaink nem tudtak erről, így 2 órát olvadtunk a napon…
A miniatürk után hajót béreltünk és azzal mentünk át az Aranyszarv-öböl másik oldalára, és egy temetőn át felmentünk a Pierre Lotti hegyre. Igen, egy franciáról van elnevezve. Eljött ide a csóka, beleszeretett egy török nőbe, ideköltözött, folyton vízipipázott meg ott lakott a hegyen, amúgy író volt, és mikor meghalt elnevezték róla a helyet.. és most irdatlan puccos helynek számít, holott szegény Pierre eléggé csóró volt…no mindegy. Ittunk egy „elmacsájt”, kedves kis utipajtásainkkal, akik nem voltak vmi barátkozósak, a Bahcesehir magánegyetem Erasmusos hallgatói, egyfajta felsőbbrendű érzéssel megáldva, így a törökökkel poénkodtunk leginkább. Tanultam egy csomó idióta török szlenget. Tök jó. Azt nem tudom elmondani, hogy a kezemen ülsz, b..meg, vagy hogy le akarok szállni, álljon meg, de az, hogy nyald meg a herém, az már megy!!! =)
Este söröztünk Nevizádén, tiszta hangulatos, kis szűk, dimbes-dombos kis macskaköves utcák, apró fényekkel, hangos emberekkel. A vacsit egy kis étteremben ejtettünk meg, full törökül rendeltünk, tiszta büszke voltam magunkra.
Hétfőn tanultam, irtam a hülye politikai dogát Baltának, kedden szintén, de sikerült lefoglalni a jegyeket, mert láttunk iszonyatolcsó repjegyeket a neten, és azt keresgéltünk, hogy hogy lehetne és hová elmenni, nomeg hova érdemes. A végeredmény: május 22. -június 4. Ciprus. Az nem lesz gyenge. És a repjegy 13 ezer odavissza illetékkel mindennel.
Május 1-3 közt pedig Mersinbe megyünk az ESN-nel, megnézzünk egész Anatoliát, a déli tengerparti övezetet, Antalya-t, Adanát, Mersint, Tarsust. Lesz tengerpart, yachtozás, halvacsora, török est, minden ami kell és szép.
Május 16-19. közt pedig megnézzük Troját, vagy ahogy a turkok mondják, Canakkalét. De menni kéne még Ankarába és Izmirbe is, azt valahogy önmagunk kellene megszervezni, egy-egy hétvégére. Boldogságos lenne. Naszóval ezért kellene belehúzni a tanulásba, mert májusban folyton úton leszünk…
Ma éjjel jön Ádám barátja pestről, hoz nekünk Túró Rudit meg húslevest meg kolbászt meg pálinkát. =) Holnap pedig elvisszük az összes híres helyre, vagyis inkább úgy holnaptól jövő szerdáig, mert lehetetlen egy nap végignézni mindezt.
Szerdán voltunk Taksimon, Emre mutatott egy helyet, ahol élőzene ment, és annyira szépen énekelt a csaj, hogy az vmi félelmetes. Ettünk helvát meg ittunk sört, mert azt persze kötelező, alap. 11 óra volt, mikor hazaindultunk, de annyira tömve volt az Istiklal, hogy 100 métert kb. 20 perc alatt tettünk meg…ja igen, és egyszer csak rendőrkocsik jelentek meg, kiabáltak h vigyázat, húzódjanak le jobboldalra, persze törökül, aki turista, az meg dögöljön meg, leterelték a népet, mint a birkákat, majd nem sokkal később motoros felvezetéssel diplomáciai jelzésű mercik sora érkezett, végig hajtottak nagy dudálással, hangzavarral, gondolom, a görög nagykövetségről jöhettek, az van ott a közelben. Vagy lehet, hogy Barack volt az, csak bekamuzta, hogy elrepült, és még itt maradt egy kicsi chill out-ra a Taksimon…
Nagyon jó az idő, az embereken is látni, hogy kevésbé feszültek, mint mikor esik az eső.. tegnap találkoztunk egy elmebeteg buszsofőrrel. Elmentünk suli után Ortaköybe, aztán meg Bebekbe, visszafelé azonban bedugult az út, ahogy az az esti órákban szokott…lépésben haladtunk.. a másik alkalmazott a buszon, aki a jegy pénzt szedi, néha leszállt sétálni és cigizni egy megállónyit, leelőzött minket, majd a következő megállóban visszaszállt. Zenét hallgattak, és kedvesen eltársalogtak a sofőrrel. Még jó, hogy ketten voltak. Aztán egyszer olyan háromnegyedóra után eldurrant a sofőrbácsi agya, és beelőzött a szembe sávba. Végignyomatta vagy 2 kilométeren, úgy hogy néha jött egy kocsi szemben, és kis híja volt, hogy beengedje valaki a sorba. De nem történt baleset, ami kész csoda.
Eszméletlenül vezetnek ezek a törökök. Itt, ha nem kapaszkodsz, meghalsz, fékez egyet és te kiszálltál a szélvédőn…Múltkor egy ilyen kedves kanyargós úton egy öregember nyakába estem, pedig két kézzel kapaszkodtam, a srácok meg fogtak, de annyira nevettem, hogy beleestem az öregember ölébe….
Nah most megyek bubukálni, már eléggé le vagyok pukkanva mára…
