Hát megint eltelt egy jópár nap. Nem semmi, milyen gyorsan telik az idő. És ezzel egyidőben soknak is tűnik. Mert azért igencsak tartalmasak a napjaink. Mindig csinálunk vmi kedvességet, ami megédesíti a napot..

Túlvagyok a kaja mélyponton. Most megint nagyon ízlik a török kaja. De volt kb egy hét, ami nagyon kritikus volt. Kicsit elegem lett a tavuk ekmek arasi-ból, folyton kenyeret meg pidét enni, és amit nem töltenek kenyérbe ahhoz külön eszik a kenyeret. Nagyon kész. Lehet, hogy mi magyarok vagyunk túlságosan hozzászokva ahhoz, hogy húst hússal eszünk, de azért mégis…

A húsvétból konkrétan semmi nem jött át. Annyit érzékeltünk, hogy a szokottnál kicsit több a német turista a városban. Ennyi. De hogy locsolkodás meg piros tojás... hehe…

Szombaton Kadiköyben voltunk Ádám kispajtásának megmutatni Ázsiát, meg csatlakozott hozzánk egy török ismerős is, Miki egy gimis osztálytársának török barátja-szerelme, aki most hajóskapitánynak tanul. Jó arc ő is, mindig meg akar hívni minket csáj-ra. Pont mint a többi kedves haza-és vendégszerető török arkadasi. :D

Vettem converse cipőt. :D Mert miért ne. Meg sálakat is, mert az is fogyóeszköz, és sohasem elég…ja igen, ma voltunk a Kapalicarsiban, azaz Grand Pazaarban, vettem megint 2 pár fülbevalót meg 2 karkötőt is. És láttam olyan gyönyörő köves gyűrűket, hogy a szívem szakadt meg, hogy ott kellett hagyni… nagyon szépek voltak..óó.. pedig még „ögrenci indirimet” is kaptam volna (diák kedvezmény, mert ugye itt felnéznek arra, aki tanul, mindenhol, a buszbérletnél, éttermekben, de tényleg mindenhol tiszteletben tartják, ha diák vagy, mert ugye az nem kis és egyszerű dolog, plusz itt igen borsos ára is van, olyan 250 000 egy félév a legszarabb rekreáció-könyvtár szakokon is…hát ezért van az „indirim”).

Megirtam még egy beadandót Baltának, kedvenc pszichopata politika tanárunknak, a kisebbségek és emigránsok helyzetéről, nomeg az identitászavarról, különös vizsgálat alá véve az „emo” figyelemreméltó mozgalmát. Kíváncsi leszek, mit szól hozzá az a pna,  jó lenne ha tetszene neki, mert nincs kedvem újat írni, de mindegy, mire kiderül, mi már a riviérán leszünk.. wehhhehe…

Sokat beszélgettem ma törökökkel, persze törökül. Ha meg ha nem értettem hát akkor mondták magyarul, mert magyarul minden árus tud, legalább a köszönési formákat, számokat, színeket, meg ami ugye a bizniszcsináláshoz kell…

Nem szabad megszólalni, mert rögtön levágják, hogy „óó, madzsardzsa! Szervusz pasa, Attila pasa, hogy vagy, pasa??!” Amit valahogy sosem tudunk szó nélkül hagyni, valami vicceset vissza kell szólni, és ezzel elindul egy olyan dominó, ami egy órás beszélgetést szül, közben megteázunk, megismerjük egymás élettörténetét, ingyen kóstolunk, meg hihetetlen „csakmost csakneked” ajánlatokat hárítunk el…

Egyes törökök nagyon is jól beszélnek magyarul, ami meglepő, mert igen nehéz nyelv, ha a többi európaihoz hasonlítjuk.. egyik szép élményem egy kb 7 éves srác, aki vagy 4féle nyelven szólított minket, hogy álljunk meg a bolt előtt, majd mikor egyik sem talált, angolul megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Erre mi „madzsaristan!” Na akkor jött a „cok güzel, cok güzel, Budapeszte, cok güzel, pálinka, buda, szervusz!” Látni kell ezeket az arcokat, hihetetlen emberekkel lehet itt találkozni. És olyan mondatokat raknak össze, amin nekem gondolkozni kellene.. nagyon durva…

Ott van Ali, a mi kis barátunk, aki 6 nyelven beszél folyékonyan, és mikor betérünk hozzá mindig megkérdi, mi az aktuális hadihelyzet Magyarországon, van-e tüntetés éppen, mit mondott a Feri meg az Mszp, mit nyilatkozott ez meg ez..

Akkor haltam be nagyon, mikor Ali megkérdezte, hová valósiak vagyunk. Mondom, Nyíregyháza. Oh, Nyíregyháza, cok güzel, hát ő lakott ott anno, volt ott vmi nagy piac, románokkal meg mindennel, ott lakott a Búza tér mellett, tudom-e melyik az. Meg lakott a Toldi utcán is. ÉS nagyon szerette a Sóstót, odajárt ki mindig… hát mondom, ez kész… veled is itt kell találkozni…

Már le van fixálva a Mersini út, április 30- május 4. 13 óra busz. Le végig végig át egész Törökországon, le a déli partra. Már várom nagyon. Biztos csok güzel lesz. :D A buszozást meg majd csak elütjük egy kis Serefe!!- Raki partyval…

Le kéne már vágni a hajam, annyira hosszú hogy már kezd zavarni bizonyos tevékenységekben. Az már nem olyan kedves. Magam biztos nem esek neki, fodrászhoz nem merek elmenni, mert mi van ha nem bírom elmagyarázni, hogy mit szeretnék, és e kommunikációs szakadék közepette válok szőkévé vagy kopasszá, az már nem lenne olyan jó. Polyákova nem tudja lekezelni földrajzi akadályok miatt, úgyhogy maradok ahogy vagyok. Még egy darabig.

És emberek! Half time van! Még 2 hónap és megyek haza! 10én volt félidő! Csók mindenkinek!

Hadi güle güle (K)