Már nagyon várom a Mersini utazást, holnap megyünk megvenni a jegyeket, már le van fixálva minden, tiszta boldogság lesz. :D
Megirtam minden török dogát, már csak egy kell a current issues-ra és akkor kész, ja meg a vizsgák, török nyelv meg komparatív politika..
Kirándulgatunk jó sokat a srácokkal, voltunk a szigeteken tegnap, hajóval 3 óra az út oda-vissza, de megéri, mert isteni gyönyörű. A tenger tiszta, minden zöld, és sziklás, lehet fürödni a tengerparton, és vannak delfinek is ami megint nagy boldogság.
Mindenki azt ajánlotta, hogy béreljünk bicajt és azzal járjuk körbe Büyükadát, de valahogy egyikünknek se füllőtt nagyon hozzá a foga, úgyhogy csak sétáltunk.
A Balik meg Miki összevesztek azon h a Balik minden kurust megszámol és visszakér, és nem eszik ha egy kaja több mint 300 Ft. És most minket akar behúzni 4 lirával, mert csak 106 volt a repjegy de ő 110-et kért el, mondván, az nekünk úgyse számít, ő meg had nyerjen már egy kicsit rajta.. na erre Miki eléggé kiakadt és összeszámolt minden kekszet és teát amire ő hívta meg a Balikot és kiderült h a Balik tartozik neki vagy 20 lirával, amire bekussolt. Hát elég gáz. De vicces volt végighallgatni őket..
Megnéztünk minden „kötelező turista látványosságot” már a városban, csak a Dolmabahce palota maradt ki, ami elég szép, de a tény, hogy a törökök számára azért a legfontosabb, mert itt halt meg Atatürk, eléggé lelohasztja a kedvem…
Különben meg imádom ezt a várost, nagyon is, az egyetlen baj vele, hogy túl sokan lakják.. ha 10-ed ennyi ember lenne, tökéletes lenne. De kicsit úgy érzem magam néha a metrókijáratnál, mint a hangyabojban. :)
Péter barátunk fogalmazta meg tökéletesen: Isztambul olyan, mintha mindennap augusztus 20.-a lenne!
120 kilométer a város átmérője, ezt tegnap hallottam, mikor az ESN House tetején söröztünk este és néztünk csillagokat meg a végtelenbe nyúló város fényeit…
Persze megint a megengedett időn túl érkeztünk haza, fél 1kor, a biztonsági őrök már csak legyintenek néha, hogy ja, téged ismerünk, na menjél csak, ma nem irlak fel, ennyivel tovább élhetsz.. különben megéri velük jóba lenni, mert kedvesek, mosolygósak, és nem írnak fel, ami a legjobb jó tulajdonságuk.
Úgyhogy mindig nagyon mosolygok és hangos merhabá-val köszönök nekik, ami feldobja egyhangú kapunyitógomb nyomkodó napjaikat és így belopom magam a szívükbe.
Fatos a multkor megmutatta a lánykoli hátsóbejáratát, amit csak földrengés vagy hasonlók esetén lehet használni, de belülről mindig nyitható, úgyhogy legközelebb csak majd felcsörgetek valakit, és nem kell a kolinéni vérbenforgó tekintetével farkaszemet néznem.
Május elsején állítólag tüntetés lesz lövöldözéssel meg verekedéssel, a kommunisták nagy demonstrációt szerveznek arra a napra. Mindenki arról beszél, hogy ha jót akarsz, nem mész ki az utcára.. még jó, hogy mi nem leszünk a városban akkor..
Ma Taksimon egy kb. 100 fős női csoport tüntetett, csendesen persze, és 12 rohamrendőrt szállító buszt rendeltek ki hozzájuk. Hát nem akarom meglátni, mi lesz elsején…
Mi a fenekünket fogjuk süttetni mindezalatt…
