Kedves Napló!
Kedves Napló! Ma jó kedvem van, annak ellenére, hogy milyen kis beteg vagyok! Máskor ilyenkor csak fekszek és próbálok életben maradni, ma pedig a várost jártuk egész nap, mentünk, csak mentünk, elintéztük a tartózkodási engedélyt meg az akbilt is.
Tegnap reggel 6-kor keltem, fél 7kor már a buszon voltam Kabatas felé, 7kor taliztunk és mentünk a bevándorlási hivatalba. 8 kor nyit, de ott kell lenni, ha még aznapra sorszámot akarsz. Hát igen. Volt olyan erasmusos ( Sergio, Ádám lelkitársa J) aki ott volt reggel, sorban állt, aztán közölték, hogy sajnálják, de elfogyott a sorszám, másnap lehet jönni megint próbálkozni… Másnap megint elment, ugyanaz a történet. Majd 3. nap sikerült szereznie, és olyan 4-5 óra várakozás után sora is került..
Na ehhez képest mi nagyon is szerencsések voltunk, mert kaptunk sorszámot, aztán 1 órát kellett várni, közben megnéztük a Verdák című mesét törökül, amit különlegesebbé tett a tény, hogy magyarul sem láttam…
A férfi, aki az én papírjaimat rendezte, 17-szer ásított, míg végignézte az iratokat. Számoltam. Én kezdtem a csoportból elsőnek, és utolsó előttiként végeztem. Végül kipengettünk 90 lirát a semmiért. Vagyis hogy maradhassunk az országban. Szép.
Egész nap rohadék eső, tiszta takony idő… Hivatal után Taksim, ittunk egy elmacsáájt (almateát) egy kávézóban, beszélgettünk, majd egyetemre mentünk, ebédeltünk, voltunk Burcunál a mi törökországi novákmarinknál az akbil papirt rendezni. Aztán vokácionális inglis órára mentünk, ami talán még az egyik legértékelhetőbb a többihez képest. De nem fogom felvenni, csak bejárok just for fun, hogy szellemi képességeim határait döngessem, de vizsgázni ne kelljen. Ez a stratégia.
Ja igen, délután kiderült, hogy az az akbil, amit mi a kantinhoz használunk a bkvra is jó. Akkor azt hittem, megüt a guta. Rá is töltöttem 10 lirát, hogy mehessek vele. Aztán este hazaindultunk a koliba, de mikor érvényesíteni szerettem volna az akbilt, hibát jelzett. Na ekkor már nem tudtam, hogy sirjak vagy nevessek.
Este elmentünk egy talkshowba, a címe „ Az éjszaka fényei Berrin-nel! :D:D 11kor jött értünk a mikorbusz, innen a koliból viszik el az egyetemistákat. Van vmi szerződéses megegyezés, hogy ez nekik is jó, meg a diákok is élvezik..
Maga a show nagyon ott van. Olyan, mint egy török Szulák Andrea show, csak nézettebb meg viccesebbre veszik a figurát. A nő a bejelentkezésnél robotot táncol, meg ugrabugrál. A díszlet jól meg van csinálva, vna zenekar, a közönség pedig óriás párnákon ül. Én azt hittem, hogy vagy 200-an leszünk, de közben vagy csak 20-an voltunk. Persze a legelső sorba kerültünk és végig a pofánkban volt a kamera J
Az Umut című úgy sikermozi sztárja voltak a vendégek, egy 27 körüli nő cicanadrágban, leopárd mintával, nagyon ott volt. Egy Gerkhan nevű pasas, aki végig bohóckodott és egy idősebb férfi, akiről én kb 1,5 óráig hittem, hogy biztos a rendező, végül kiderült, hogy ő is szereplő. Ja igen, és a negyedik vendég a zeneker frontembere, Swarowski fültbevalóval, rózsaszín ingben, nyaktól lefelé mindenhol epilálva, de még a keze is. Állítólag, ha egy fárfinek leszedik a mellszőrzetét, az soha ne fog teljesen visszanőni, csak olyan félcentisre. És tényleg. Mikor kihúzta magát, és az inge enyhén szétnyilt, a közönség halkan felkacagott.. De nem akarom én bántani, amúgy tök jófej volt, és a hangja is jó.
Szóval, Umutról beszélgettek, meg részleteken néztünk belőle meg igykészült részleteket.. Közben mindig mutatták, mikor kell tapsolni, éljenezni. Vicces volt. A szünetekben ingyen kaja pia mandarin. Valami támogató felajánlott egy láda mandarint, úgyh ment a promó, pont, mint nálunk az almaszezonban…
Egyébként nem értettem, amit mondtak, csak néha kaptam el, de lehet, hogy pont ezért volt vicces…
4kor értünk haza, és 5kor aludtam el. Reggel 9kor keltem, forró vízben zuhanyoztam, mert hogy már az is van. Boldogságos. Érdekes, hogy miknek nem tud az ember örülni.
Tali a srácokkal, együtt mentünk a Taksimra, ott kerestünk egy buszt, ami elvisz Eminönübe, hogy felvehessük a tart. engedélyt. 10kor indultunk otthonról, kb 10.40kor felszálltunk egy buszra, amire az volt irva, hogy Taksim- Eminönü. Gondoltuk, nah, ez biztos jó lesz.
Felszálltunk, kellemes csevejjel telt az első félóra buszozás, mikor is a sofőr megkérdezte, hogy na, ez itt Feriköy, végállomás, akarunk-e leszállni, vagy hova indultunk. Mondjuk, hogy Eminönübe, azt mondja, rendben, csak maradjunk. Még ¾ óra buszozás, ekkor már kezdtünk idegesek lenni, mert nagyon ismeretlen helyeken jártunk, de legalább arra is szétnéztünk.
A baj csak az volt, hogy a hivatal 1-kor bezár, és ha mai nap nem vesszük fel, akkor másnap már bajos az előkeresése.. és ekkor volt dél.
Átmentünk egy gettó negyeden, majd kijutottunk a tengerparti kikötő részhez, isteni a kilátás onnan. Még ¼ óra, és meg is érkeztünk Eminönübe. Óriási buszpályaudvar, nagyon nem az, amire előzőnapról emlékeztünk… para para para
Megszólított minket egy öregember, gondolom ránk volt írva, hogy mindennap arra járunk, kérdezte, hogy milyen címet keresünk. Miki előszedte a hivatali papirt, hogy megnézze, mikor is kiderült, hogy a városrész, ahol a hivatal van nem Eminönü, hanem Emniyet….
Végülis hasonlít, csak azért mégsem mindegy. Ez a hülye rosszul nézte meg előző nap a címet… Aha.. na ekkor topon voltam vérnyomásügyileg….
Felszálltunk egy Emniyetbe induló buszra, ekkor volt 12.35. Vagy 8 megálló után egyszer csak vki szolt, h szálljunk le, leszálltunk, de nagyon nem volt ismerős a környék…
körülnéztük, aztán elindultunk arra, amerre a sok rendőrautót láttuk.. gondolván, hogy ez jó nyom a főkapitánysághoz.. kicsi séta, és végülis meglett az a kiba hivatal.
12.50kor csekkoltam be a fémdetektoroknál, aztán rohantunk fel, és hál istennek időben odaértünk, és megkaptuk a kiskönyvet. Még szerencse, hogy náluk más a bürokrácia, és ha azt mondják, hogy a hivatal 13 órakor zár, akkor az 13 órakor zár, és nem úgy, mint nálunk, hogy már fél12 felé elmennének ebédelni aztán elfelejtenének visszajönni…
Így, hogy sikerült megszerezni, nem b@sz fel annyira az a 3 órás bkv-zás…
Utána visszaszenvedtük magunkat az egyetemre, de ott is sietni kellett, mert 14.15ig van ebéd, és mikor beértünk Besiktasba, akkor volt 13.40 kb. Hegymenetbe zaplattunk, de visszagondolva bár ne tettük volna, a mai ebédért legalábbis nagyon nem érte meg… 10 macska ette meg a halat, aminek szeme és fogai is voltak. A kis turkok szépen tolták befele, de sztem valami ritka büdös meg undorító volt, én inkább a másik menüt kértem. De a mi Miklós barátunk kikérte a halat, akkor még nem észlelve, hogy annak még minden érzékszerve megvan…
Ebéd után Burcu meg EU office, aztán Akbilért mentünk Karaköy-be. Ott van a Galata torony. Tök zsir. Nagy nehezen kiadták az a diákot, de eszméletlen, hogy mit meg nem kell itt tenni egy nyomorult diákbérletért. Amúgy tetszik az akbil, olyan, mint egy bankkártya, leleépített chippel. Kicsit eu komfortabb, mint az otthoni papirtbérletek..
De még holnap vissza kell menni beletetetni a chippet, mert ugye elmúlt 4 óra, mikor kijöttünk IETT-éktől, bezárt a másik, ahol azt csinálják.. hát nem lehet mindent egyszerre..
Holnap elmegyünk még azt megcsinálni suli előtt. Kiváncsi leszek, hogy így működik-e.
El sem hiszem, hogy már nincs több hivatali munkánk.. minden el van intézve.. te jó ég.. lehet, hogy hiányozni fog. :)
