Most elég régóta nem irtam. Bocsánat. De el vagyok foglalva. És mikor gépközelbe kerülök, örülök, ha megnézem az emailjeimet, stb. Gyorsan telnek a napok, az fix. Észre sem veszem és máris eltelt még egy hét.
Ok. Múlthét csütörtökön volt a turkish night. 8kor találkoztunk a szokásos helyen, a Burger King előtt a Taksimon. (Ha vki találkozót beszél meg a Taksimra, az 100, hogy a Burger King elé szervezi le. Esténként olyan 200 ember szokott ott nyomorogni. Kész.)
Szóval összegyült a kiscsapat, Erasmusosok mindenfelől nomeg a török arkadasik. Egy öltönybolt előtt álltunk meg, mondván, nah, megérkeztünk. Itt volt először az az érzésem, hogy holnap köfte husi lesz belőlünk… Felmentünk egy csigalépcsőn, és egy óriási, aranyozott falú, 4méter belmagasságú étterembe érkeztünk, ahol a zenekar már hangolt. Élőben játszottak nekünk tradicionális török zenét. Nagyon átjött.
Az előétel már fel volt tálalva, leültünk és jött is a pincér, hogy ki-mit-kér. Természetes, hogy rakit. =) Mivel mindannyian az asztalnál rakit kértünk, ott is hagyta az üveget az asztalon. Nem tudta kikkel éll szemben…muhaha…
Vacsora közben mindig lenyomtunk egy-egy Serefe!!!!-kört. (egészségedre törükül). Aztán egyszer csak odatoppant mellém Nalan és felkapott h na most én leszek az aki vele táncra perdül.. persze mindenki minket nézett, a zenész csávók még be is szóltak vmit, szerencse, hogy nem értettem…
Főfogás tavuk sis, ami gyakorlatilag saslik csirkéből, hozzá saláta, rizs, sült krumpli, szószok, csípős paprikák, meg ami még belefér. Desszertnek vártam volna valami eredeti törököt, mondjuk baklavát, de bármilyen pastának örültem volna. Ehelyett gyümölcstál volt. Exotikus és déli gyümölcsök érdekesen felszeletelve. Ok, hogy fincsi volt, nade ezt megveszem magamnak a piacon, ha akarom.. De ez a gondolat is csak később támadt bennem, akkor is ugyan el voltam foglalva nagyon. Táncoltunk meg öltöttük magunkba a rakit…
Megérkezett a hastáncosnő, szépen elkezdte ledobálni a kendőit, egy pillanatig azt hittem más jellegű műsorszám lesz.. Körbement minden asztalnál, táncolt az összes kannak, akik nem sajnálták a 10 lírásokat a melltartójába tömni…mikor már elég jól keresett, és az asztalon is táncolt, sztárvendégünk hirtelen kivonult, vagy inkább kiszaladt. Az emberek kiabáltak utána, hogy vissza-vissza… de nem jött vissza. Csak később láttam viszont a lányt a mosdóban, a pénzt számolgatta…
Épp mikor már kezdett a hangulat a tetőfokára hágni, állt le a zene és jelentették be, hogy a turkish „night”-nak (éjfélkor) ezennel vége.. elkezdett szedelőzködni a nép.. Ekkor Serhannal beszélgettem épp, és mikor láttuk, hogy ez tényleg nem vicc és tényleg ki leszünk rúgva perceken belül, gyors alkohol keresésbe kezdtünk, és amelyik asztalon még találtunk rakit az üvegekben, azt szépen benyakaltuk..
Lementünk az utcára, eldönteni, hogy na most merre tovább, mert ugye kint a hidegben sokkal logikusabb… Elmentünk végülis a jól bevárt és megszokott Ritim Roof nevű kis helyünkre, ahol nagyon forró volt a hangulat, latin zene volt, ledobtuk a cuccunkat egy sarokba és azonnal táncra perdültünk.. csak néha álltunk ki egy kis sört inni…mikor először néztem az órára, 5.15. volt. :D Nem gyenge. Még táncoltunk aztán lassan lassan elindultunk a Taksim felé, ahol már javában működött a normál közlekedés, munkába siető alvajáró zombik, sokakon egyenruha, még látszik az arcukon az ágy gyűrödése, mikor a kis reggeli simit-jüket majszolják, és ekkor én felszállok a buszra az előző napi party sminkemben, buliszerkóban… nem kicsit ült ki a gyűlölet az arcukra…
A koliban már nem kellett feliratkoznom a büntilistára, mivel reggel 6 után már nem nézik, és mikor én beestem volt negyed nyolc. Rögtön ágybazuhantam. 11kor csörgött az ébresztő, hogy menjek török órára, de ezt most passzoltam, nagyon ki voltam merülve… nem csoda…
Pénteki nap így regenerálódással telt el, délután olvastam egy kis politikát, tanulgattam, de nem nagy erővel. Szombaton írtam a polszoc dolgozatot, este meg rámírt Miki, hogy nehogymár itthon üljünk szombatnak révén, menjünk el Taksimra, igyunk egy kis sört, meg dumáljunk, jön pár srác a koliból, beszélgetünk, de semmi különös. Na ez a semmi különös végül úgy alakult, hogy beültünk a helyre, söröztünk, aztán tök jó salsa zene jött és mi beálltunk táncolni. Később meg 90-es évek legnagyobb számai jöttek, úgyh elvoltunk.. Olyan 3 körül már eléggé fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy azt mondjam, na gyerünk haza, plusz mivel a srácok is üldögéltek, leléptünk. Elmentünk enni egy tavuk dönert, és annyira nagy barátok lettünk a boltossal, hogy felajánlotta, hogy a fia elvesz feleségül, ha nincs jobb a közelben.. szép. :D
Az éjszakai buszt szerencsésen lekéstük, 20 percet kellett volna várni. Persze megrohamoztak minket a taxisok és elkezdtek kicitálni egymásra, hogy ki mennyiért visz el, és meddig, persze full törökül.. A vége az lett, hogy 2 líráért fejenként (még busszal is több lett volna, 2.6 ) elvisznek haza, úgyhogy nagyon jól jártunk, persze 5en ültünk a taxiban, meg a sofőr a hatodik.. felvetettük vele a hangerőt maxra és az az igazi tradicionális török zene meg az öreg sofőr éneke együtt nagyon adta az érzést..
A kolinénit megint sikerült felkeltenem, most már ott járunk, hogy ha nappal esetleg lát, nem is köszön nekem. :D Nagyon sikerült a szívébe lopnom magam.. de az ő hibája, fsznak zárja be az ajtót.. itt van vagy 50 güvenlik meg az a véreb aki mindig az ajtóban alszik, nem értem minek kell bezártózni. Mivan, ha vmi baj van, vagy valaki csak sziplán ki szeretne menni éjszaka levegőzni?
Érdekes ez a kollégium az biztos. Multkor ellenőrzés volt és az összes szobát átkajtatták alkohol és illegális eszközök után kutatva. (ezalatt érts rezsót, vagy bármiféle más főző és így egyben tűzveszélyes eszközt.) Persze a tűzveszély az komoly dolog, ügyelni is kell rá, nade ha neadjisten kiütne a tűz, mindenki bennragadna mert a kolinéni úgy szereti, ha zárva van a bejárat.
Kétfajta lány lakik itt: akik reggelente csörömpölnek, mert egyetemre mennek korán és készülnek, és azok, akik éjjel zajosak, nappal alszanak, és csak délután 3-4 körül látni őket először.
Fürödni nem nagyon látni őket, csak hajat vasalni, meg körmöt festeni. Ja igen, minden lánynak piros a körme, és Timberland bakkancsot hord. Ebben a koliban sztem Fatos barátném az egyetlen, akinek van magas sarkúja..
És egyszerűen nem hiszem el, hogy mennyire ne nyúlnak egymás cuccaihoz. Ha egyszer valaki otthagy egy fél csomag kekszet vagy egy esernyőt valahol, az biztos, hogy ott hullik porrá, hacsak a gazdája nem megy érte.
Vannak lányok, akik bár az angol szókincsük kimerül 10 szóban, azért kézzel lábbal beszélgetnének velem. Az olyankor nagyon vicces. Én próbálok, amit tudok, törökül elmondani, ők meg angolul, ami nem. Persze facebookon barátnak kell lenni, az a kiinduló pont. De jó biznisz jóban lenni velük, mert olykor-olykor átjönnek egy kis meglepi kajával, amit otthonról hoztak. Jó kis házikoszt.. :D
Van egy lány, aki annyira pici, hogy amikor először megláttam, azt hittem, valakinek a gyereke.:D 150 centi és 11 évesnek néz ki. Nagyon durva. De mérnöknek tanul és 23 éves. Nagyon durva.
Aztán mindennap van egy lány, aki szakít a barátjával és a mi szobánk előtt sírja el valakinek a telefonba. De tényleg mindennap. Vagy legalább veszekednek. Így nem is hiányzik a barátok közt. Van itt elég intrika.
Van egy szoba, az a neve, etüt odasi. Tanulószoba. De idejárnak a lányok, ha magányra vágynak, mert igazság szerint nem sokat látogatják a „tanulószobát”.
Vannak azok a lányok, akik látszik, hogy néha azért utálnak, mert hosszú a hajam, néha mert hímneműekkel is társalgom, és néha azért, mert az éjszakában jövök haza és mikor ők pizsiben fogat mosnak elalvás előtt a mosdóban, akkor én sminkelek a bulira. Ez utóbbit meg is értem. Ők nem is mehetnek ki 22.30 után és ha mégis, akkor másnap adieau. Hihetetlen, hogy mennyire le van szabályozva itt minden. És az még hihetetlenebb, hogy mennyire elfogadják és beletörődnek.
Fejkendőt ugye a törvény miatt nem hordhatnak, ha megtennék, kicsapnák őket az egyetemről. Egyik este elmentünk a török lányokkal egy kávézóba, és mikor ki akartunk menni a koli kapun, a güvelik fertelmesen ráordított a lányra, akin fejkendő volt, hogy már azonnal vegye le.. a lány levette, kijött a kapun és 5 méterrel azután visszatette a fejére. Hát ennyit ér a törvény. Vigyázzák itt a nagy szekularizált államot gőzerőkkel…
Ami számomra meglepő, hogy ha a vallásról kérdezem a lányokat, rögtön rávágja minden lágy, hogy muszlim. De mikor megszólal a müezzin imára hívó hangja, szemük se rebben, senkit nem érdekel, nem tartják be a szokásokat. Ha azt kérdem miért, az válasz, hogy mert bonyolult lenne mindennap ötször félbeszakítani a tevékenységet és elrohanni a mecsetbe. Érdekes. Mikor felvetem, hogy nade naphosszat semmit nem csinálnak, csak interneteznek, akkor csak egy sértődött grimasz a válasz. Nem értem.
Én sem járok templomba, nade nem is mondom magam vallásosnak! Akkor ők miért tartják magukat annak, ha még sem azok? Egyfajta büszkeséget érzek a hangjukban, hogy ehhez a közösséghez tartoznak. És valóban, szerintem nem is jelent számukra sokkal többet a vallás annál, hogy valahova tartozzanak…
A héten sokat tanultam, bejártam az órákra, mellette meg városfelfedező utakat csinálunk. Kedden Ihan elvitt minket az Oliviumba, ami gyakorlatilag egy rohadt nagy pláza, telis tele csakis outletekkel. Vettem egy fekete ruhát, de csak a változatosság kedvéért, mert ilyen party cuccom amúgy sincs (elég), pláne nem fekete..
Kajáltunk, beszélgettünk, sokat nevettünk, és vki felvetette, hogy milenne, ha megmásznánk azt a falat ott szemben. Nevettünk, hogy persze persze, de mikor leértünk a fal mellé, Viktor mondta, hogy na, akkor ú megmássza. :D Aztán Miki is felment meg Ilhan is. Valameddig. Egyikük sem tudott a tetejéig menni. Aztán jött egy 6 éves indiai kisfiú, szurkolt neki apu, anyu, meg vagy 5 kistestvér, felvették kamerára, és hipp-hopp fel is mászott a legtetejére. Na akkor látni kellett volna a srácok arcát. Aztán jött egy lány, aki feltehetőleg a kisfiú testvére, és egyből felment ő is. Na ekkor mondták a srácok, hogy na most menjünk de rögtön…:D:D:D
Még megejtettünk egy Carrefour körutat, ami otthon a „teszkózás” fogalmával lenne egyenlő, majd fogtuk magunk, és elmentünk Eminönübe, ami az egyik kedvenc helyem, a kikötő, a híd, a tenger, a dzsámik, a fények, egyszerűen minden annyira együtt van ott. Csodálatos.
Felszálltunk a következő kompra, ami nevezetesen Kadiköybe ment. Áthajóztunk Ázsiába, ott sétáltunk, megnéztük a nagyon híres nagy régi nagyon nagy vasútállomást, majd tovább sétáltunk a part mentén. Megnéztük a kadiköyi bikát, ami egy szobor, van vmi legendája is, de a mai fiatalok csak arról ismerik, hogy aránytalanul nagy szerszámmal lett megáldva. És tényleg. :D
Végigsétáltunk azon a híres sétálóutcán amitől minden török el van ájulva, de én elfelejtettem a nevét, aztán lementünk a tengerpartra. Ekkor már sötét volt. Gyönyörűen látszott az egész öböl, ahogy ki van világítva a túlpart.
Ott álltunk, néztünk ki a fejünkből és a srácok megpróbáltak disznóvicceket lefordítani a saját nyelvükről, ami persze nem mindig sikerült, mert ugye miért is tudná egy török, mi az az unicum, talán még egy cseh esetleg…
Azután megtanítottuk őket ízesen magyarul káromkodni, és Viktornak azóta ez a facebook üzenete. Már nem éltünk hiába…
Ettünk egy helyen, majd visszahajóztunk Karaköybe. Onnan villamos, meg busz, egy óra és hipp hopp otthon is vagyunk. Este nagyon boldogságos voltam, meg is jegyezték a lányok, és nem ok nélkül, jó kis nap volt, eseményteli..
Szerdán voltam Balta óráján. Ő a politika tanár. Mikor meghallottam, hogy ennek a ritka szadista természetű tanárnak „balta” a középsőneve, elfogott a röhögőgörcs. :D:D Nem gyakran adatik meg, hogy ennyire találó nevet kapjon egy tanár. Aztán erre vagy 2 hétre derült ki, hogy a balta törökül is tökéletesen ugyanazt jelenti, mint magyarul: balta. :D
Ja, és van egy hely, az a neve, h „Capa”, úgy kell ejteni, hogy csapa, és azt jelenti hogy kapa. És nagyon sok ilyen szó van. A csapnak az a márkája, hogy szerel, az őzet pedig úgy hívják, hogy „gyik”. :D:D ezen kb. félórát röhögtem folyamatosan…
Majd egyszer, ha sok sok időm lesz, összegyűjtöm ezeket..
